Semmi kétség, a paleo táplálkozás nem aszkéta életmód. Álljon itt ez a recept biztatásként arra, hogy néhanapján, nagy ritkán, elvétve, alkalomadtán, egyszer-egyszer elmerüljünk a rendkívüli ízek élvezetében. Csak úgy, hétköznap.
A hétköznapokban olykor komoly erőfeszítést igényel az, hogy naponta többször saját készítésű, helyi termesztésű (illetve tenyésztésű), minőségi paleo étek kerüljön a család apraja-nagyja tányérjára. Nos, ez a recept egyáltalán nem ezt a megszokott erőfeszítést kívánja támogatni (ha erre van szükséged, olvasd inkább ezt), hanem valami kivételesen ínycsiklandozó finomsággal szolgál mindazok számára, akik hébe-hóba megengedhetik maguknak a luxus látszatát.
Hébe-hóba már csupán azért is, mert vérnarancsot nálunk inkább a havas évszakban lehet vásárolni, a hízott libamájat pedig szintén inkább hideg időben esik jól fogyasztani. Az elkészítéshez szükséges tehát:
- tűzálló, fedővel ellátott, kisméretű porcelán edény
- tűzálló, fedővel ellátott, kisméretű porcelán edény
- hízott libamáj
- libaháj
- vérnarancs
- kevés friss petrezselyemzöld
- kevés olívaolaj
Mennyiségeket nem írok, mert nincs jelentősége. Libamájból akkora kell, ami még éppen jól belefér a sütésre szánt kisebb porcelán edényünkbe (ha pedig a máj nagyobb lenne, méretre is szabhatjuk, a többletet pedig egyszerűen két perc alatt serpenyőben kisütjük nagyon forró libazsírban, fűszerek nélkül). Annak ellenére, hogy a libamáj nagyon zsíros, a pároláshoz használt porcelán edényt én biztonságból mindig kizsírozom, az alját pedig kipárnázom libaháj darabokkal. Ezután helyezem a libamájat az edénybe úgy, hogy az üresen maradt sarkokat és a széleket is feltöltöm a még szilárd libahájjal. A lényeg az, hogy bőséges zsír legyen a máj körül, ebben párolódjon és majd ebben is hűljön ki. Fűszerezni tilos, só és bors csakis a tálaláskor kerülhet a falatokra.
Mennyiségeket nem írok, mert nincs jelentősége. Libamájból akkora kell, ami még éppen jól belefér a sütésre szánt kisebb porcelán edényünkbe (ha pedig a máj nagyobb lenne, méretre is szabhatjuk, a többletet pedig egyszerűen két perc alatt serpenyőben kisütjük nagyon forró libazsírban, fűszerek nélkül). Annak ellenére, hogy a libamáj nagyon zsíros, a pároláshoz használt porcelán edényt én biztonságból mindig kizsírozom, az alját pedig kipárnázom libaháj darabokkal. Ezután helyezem a libamájat az edénybe úgy, hogy az üresen maradt sarkokat és a széleket is feltöltöm a még szilárd libahájjal. A lényeg az, hogy bőséges zsír legyen a máj körül, ebben párolódjon és majd ebben is hűljön ki. Fűszerezni tilos, só és bors csakis a tálaláskor kerülhet a falatokra.
Bár szokás a libamájat előzetesen pácolni, eddig nekem erre nem volt alkalmam és enélkül is nagyon finom lett. Aki fokozni szeretné az ínyenckedést, párolás előtt pácolhatja például tokaji aszúban is a libamájat (igen, tudom, ez már a non plus ultra, de hátha egyeseknek mégis…). A párolás annyi előkészítést igényel még, hogy egy mély, vízzel töltött tepsi közepére kell a porcelán edényünket elhelyezni azért, hogy a májat megóvjuk a kiszáradástól. Előmelegített sütőben az első órában 60-70 fokon, a második órában pedig 100 fokon pároljuk a friss májat. Nem szükséges tehát a magas hőfok, a 100 fok is inkább csak a biztonság kedvéért van, és akkor készült el, amikor a májat megszúrva már nem véres a fogpiszkáló. A májat a sütőből kivéve a tűzhely tetején (továbbra is a porcelán edényben) hagyjuk kihűlni, majd pedig a kisült zsírjával együtt (ugyanazon edényben) helyezzük egy-két napra a hűtőszekrénybe. Finomabb lesz, ha nem fogyasztjuk el azonnal, hanem hagyjuk érlelődni még egy pár napot (tapasztalatom szerint hűtött formában egy hétig eláll, tovább nem próbáltam). A tálalás előtt még hidegen szeleteljük. A körethez a nyers vérnarancsot megpucoljuk, feldaraboljuk, kevés friss petrezselyemzöldet vágunk hozzá és pici olívaolajjal összekeverjük.
Jó étvágyat!
Bogyó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése