2011. november 19., szombat

Családi paleo és bölcsőde

Előrevetítjük: nehéz döntés volt, de alapos felkészüléssel és folyamatos odafigyeléssel úgy tűnik, sikerül a családunk szolgálatába állítani az intézményesített gyermekfelügyeletet.

A férjem és én minden esetre hónapokon keresztül hosszú estéket beszélgettünk végig arról, hogy az életvezetési és gyermeknevelési elveinkkel, gazdasági-anyagi megfontolásainkkal hogyan fér össze a bölcsőde gondolata. A döntés végül megszületett és most már nem jut eszünkbe bánkódni: Lurkó egyévesen bölcsődés lett, én pedig 16 hónap kimaradás után visszamentem dolgozni a versenyszférába. A gazdag részletekért olvass tovább!



A bennünk zakatoló kérdések valahogy így hangzottak: hogyan lehet a kötődést megtartani és erősíteni bölcsőde mellett? Sikerül-e megvédeni a kis Lurkó kerek lelkét a hétköznapok sűrűjében? Hogyan fogjuk győzni a házimunkát, különösen a paleo konyhai teendőket? Nos, a válaszunk az, hogy áldozatos, odaadó munka árán, de megvalósítható. A dolog nyitját pedig mi a következőkben látjuk:

Alapos felkészülés

Egészen pici korban a hetek, hónapok, évek nagyon sok időt jelentenek, a babák és gyermekek felnőtt fejjel szinte felfoghatatlanul sokat fejlődnek egy-egy számunkra szempillantásnak tűnő idő alatt. Ezért is nem mindegy, hogy az anyáról, illetve szülőkről való kényszerleválásra pontosan mikor kerül sor. A leválás, függetlenedés elvileg természetes folyamat eredménye lenne, de ezt a mai társadalomban gyakorlatilag képtelenség megvárni. Jó, egyévesen nyilván túl korai a közösségbe szoktatás, na de kétévesen, netán háromévesen már ideális? És a 6-7 éves beiskolázási kor tökéletesen illeszkedik a gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez? Nyilván nem. Ennek a gondolatmenetnek a végig vitele vezetett minket arra a következtetésre, hogy Lurkó közösségbe való beszoktatása valójában bármikor borzasztó kényszer lenne a számunkra, így a kompromisszum elkerülhetetlen. És persze vannak egyéb kényszerek is az életben, mit ne mondjak, anyagiak…
Bárhogy is nézem, az élet első hónapjaival, éveivel járó szoros fizikai együttlét olyan luxus és kihívás egyszerre, amelyet fontos lenne nagyon tudatosan megélni és haladékot nem tűrő befektetésnek tekinteni. Akár egy, akár három évet tölt otthon a friss anyuka a babájával, az együtt (értsd: kenyérkereső munka nélkül) eltölthető percek meg vannak számlálva és minőségük életbevágóan fontos. Ez idő alatt érdemes olyan rítusokat kialakítani, amelyeknek legalább egy része munka mellett is fenntartható és átmenti az első hónapok-évek meghittségét a kapkodós hétköznapokra. Nálunk az együttalvás, a babamasszázs, no meg a szoptatás vált be ilyen téren, ezekről a lentiekben olvashattok.
Az otthon töltött hónapok alatt sokszor jutott eszembe a munkakezdés szorongató gondolata és igyekeztem erőt meríteni abból, hogy már csak pár hónapig tart az otthonülő anyukai szerepköröm, amit egyébként nagyon élveztem. Lurkó három hónapos volt, amikor elkezdtünk Ringatóra járni (nemcsak a zenei foglalkozás miatt, hanem mint első közösséggel járó zajok, bacilusok, tapasztalatok megszerzése miatt is) és négy hónapos korától hordozókendővel jártunk végig több bölcsődét, míg végül kiválasztottuk a számunkra legjobbat.

Remek bölcsőde

Annak idején azon is sokat tépelődtünk, hogy Lurkót közösségbe vigyük vagy inkább dadát keressünk melléje. Végül nyomós érveket tudtunk felsorakoztatni egy bizonyos bölcsőde mellett: a szakmailag magas színvonalú, kis létszámú, alapítványi, magyar (értsd: nem nemzetközi) bölcsőde a magas havi költségek ellenére is jobb megoldásnak tűnt, mint egy napi 6-8 órában dolgozó magánszemélynek megélhetést biztosítani. Ráadásul kétségeink volt afelől, hogy egy magánszemély hogyan tudja hosszútávon és megbízhatóan nyújtani azt a színvonalat, amit kötődés, foglalkozások, étkezés és egyéb téren nyilván elvártunk volna.
Intézményes keretek között persze köt némi kompromisszumot az ember, de ezek az adott esetben vállalhatóak voltak. Mint kiderült, az egyéves Lurkó lett a Katica csoport egyetlen tagja és így, legkisebbként kiemelt helyet kapott a bölcsi családias közösségében: a nénik hónapokig tartották ölben, amikor arra volt szüksége, a nagyobb (maci csoportba járó) gyerekek pedig odafigyeltek rá és egyben mintaképként, húzóerőként is szolgáltak. A beszoktatás három hónapig tartott: ennyi idő telt el az első naptól addig, hogy Lurkó egész napos bölcsődés lett. Hetekig jártunk oda együtt játszani, órákat beszélgettem végig az óvó nénikkel a nevelési és táplálkozási elveinkről, hosszú heteken át ebéd után (de még alvás előtt) hazavittem és végül 15 hónapos korától töltött bent egész napokat (9-16-ig), amikor is én már újra dolgozni kezdtem.

Tízórai, ebéd és uzsonna a dobozból

Mit eszik egy paleo gyermek a bölcsődében? Hát otthoni paleo kosztot vegyítve némi közösségi harapnivalókkal… Lurkó tehát egyéves volt, amikor a beszoktatás megkezdődött és ő abban a korban még kizárólag csak szopott. 7-8 hónapos korától kezdve már intenzíven próbálkoztunk a hozzátáplálással, de sehogy sem alakult a dolog, így az óvó nénik igencsak meglepődtek, amikor a 12 kg-t is meghaladó Lurkóról kiderült, hogy semmiféle szilárd táplálékot nem hajlandó nagyobb mennyiségben (értsd: három falatnál többet) elfogadni. Most is elmosolyodunk, ha eszünkbe jut, hogy a bölcsi nélkül Lurkó talán még most is kizárólag szopizna… Átmenetileg nagy segítségünkre volt egy glutén-, laktóz- szójamentes tápszer, viszont Lurkó hamarosan rákapott a szilárd ételekre és így az otthonról pakolt finomságok is végre terítékre kerülhettek. A bölcsiben tehát sikerült megbeszélni, hogy Lurkó elsősorban azokat az ételeket fogyassza, amiket kis dobozokban reggel magával visz, de óhatatlanul olykor egy-egy kiflivéget és kekszet is megkóstol a többiek menüjéből. A mi tapasztalatunk az, hogy mindaddig, amíg ízlik neki mindaz, ami a tányérjára kerül (saját dobozból vagy gyermekétkeztetős ételhordóból, ilyen szempontból egyre megy), nem fog más, kevésbé egészséges falatok után nézni.
Lurkó most már elmúlt két éves, a bölcsődei második év pedig további számtalan jó dolgot hozott magával, elsősorban azt, hogy barátai vannak, értelemmel és érzelmekkel teli saját emberi kapcsolatai. A bölcsőde melletti döntésünket pedig igazoltnak látjuk abban is, hogy Lurkó nagyon ritkán betegeskedik és talán ezzel sikerült a leginkább meggyőzni a néniket is arról, hogy a gabonafélék és tejtermékek nem előfeltételei az egészséges bölcsődés éveknek.

Szoptatás, együttalvás, babamasszázs

A Szoptatásért Magyar Egyesület és a La Leche Liga Magyarország honlapjai számtalan hasznos tanáccsal szolgáltak már közvetlenül szülés után is, de amikor elbizonytalanodom a hosszú távú szoptatás melletti elköteleződésemben, még most is támaszra lelek az írásaikban. Ha jól emlékszem, ezeken a honlapokon olvastam először a „reverse cycle feeding” technikáról, amit a mai napig alkalmazok. A lényeg az, hogy a kisbabák nagyon alkalmazkodóak, és ha az édesanya napközben dolgozik, jó eséllyel pótolhatja éjjel a napközben kimaradt szoptatást, illetve fizikai közelséget. A nappal munka, éjjel szoptatás kettőse meglehetősen asszony- és családpróbáló megoldás, de mindent összevetve nagyon sok hasznát látom.
Az együttalvás nem volt kérdés, Lurkó születése óta gyakoroljuk és bár kezdetben okozott némi fejtörést, igazából sohasem kételkedtünk a hatékonyságában. A fokozatos, hónapokig tartó bölcsődei beszoktatással párhuzamosan fizikailag is zökkenőmentesen sikerült átállni a délutáni-éjszakai szoptatásra. A mai napig ez érvényesül: akkor szopizik, amikor együtt vagyunk (akkor viszont továbbra is igény szerint), a napközbeni távollét nem okoz gondot, de az éjszakai jelenlétem kulcsfontosságú. Sohasem fejtem és mellgyulladással sem kellett soha küszködnöm. Két év fölött egyre inkább a csodálkozó, nemtetszést kifejező megjegyzések okoznak lelkileg nehézségeket… na, ilyenkor böngészem át újra és újra a szoptatós honlapokat.
Úgy érzem, a kisbabák testi-lelki támogatásáról felvázolni kívánt kép nem lenne teljes a babamasszázs nélkül. Ez is, a szoptatással és együttalvással karöltve, a hétköznapjaink részét képezi Lurkó egészen pici kora óta. Talán egy hetes lehetett, amikor elkezdtem alkalmazni a Vimala McClure féle masszázstechnikákat és ezek azóta is nagyon élvezetes perceket jelentenek számunkra. Kisebb korában szinte minden pelenkázáskor jutott idő egy-két masszírozó mozdulatra, de a mai napig reggel és este is megolajozom, ez is a napi együttlét, illetve higiénia része. Volt egy-egy nehezebb időszak, amikor kreatívan kellett lekötnöm a figyelmét a masszázs idejére, ezek viszont mostanra meghitt percek lettek, amiket nem cserélnék el semmivel.

Támogató házastársi viszony és munkahelyi környezet

Elképzelhető, hogy ezek nélkül is lehet (adott esetben muszáj) élni, de ezt nem kívánnám kipróbálni. Az odaadó anyuka szerepkörét és a szakmai-megélhetési kihívásokat borzasztó nehéz lenne összeegyeztetni jó párkapcsolat és családi szempontokra nyitott munkaközösség nélkül. Ráadásul úgy érzem: külön-külön a családanyai szerep vagy a komoly karrier is bőven elég kihívást tartogat bárkinek, nekem pedig mindkét téren helyt kell állnom, sőt magas elvárásaim is vannak magammal szemben. Vagyis – önző módon – kénytelen vagyok erőfeszítéseket tenni azért is, hogy a házasságom és munkahelyi kapcsolataim is a lehető legjobban működjenek, mert ezek nélkül sokkal nehezebb dolgom lenne. És van is, amikor elnézek valamit.
Tapasztalataim szerint a versenyszférában a szülési szabadság ideje, illetve a kisgyermekes anyuka státusza pengeélen mozgó kérdések. Sokat vívódtam magamban azon, hogy a kollégáim és főnökeim a sok biztatás mellett a valóságban hogyan fognak viszonyulni az új, munka helyett a családot előtérbe helyező megközelítésemen. Nos, kisebb súrlódásokkal ugyan, de meglepően kielégítően alakulnak a részmunkaidős hétköznapok: én fokozottan koncentráltan, nagyobb motivációval és hosszabb távú elköteleződéssel dolgozom végig a 6 órámat, ők pedig – más munkavállalókhoz viszonyítva – kevesebbet fizetnek többért. Így aztán délután háromkor már sprintelek a bölcsőde felé, ha pedig nagy ritkán tovább kell maradnom vagy egy-egy este dolgoznom kell, a férjem boldogan vállalja az otthoni többletterhet.

A paleo és bölcsőde tehát olyan társítás, ami fogalmilag egyáltalán nem kizárt és – úgy tűnik – a számtalan kihívás ellenére olyan tudatosságra sarkall a hétköznapok sűrűjében, ami más, kényelmesebb körülmények között talán nem is kerülne felszínre.

Köszönöm, hogy végigolvastátok!

2 megjegyzés:

  1. Ilyen jó kis írás és nincs még reakció? Akkor én beszúrok most ide egy részletet Carl Sagan: Kozmosz c. könyvéből, ami a fizikai kontaktus fontosságáról szól:

    Mammals characteristically nuzzle, fondle, hug, caress, pet, groom and love their young, behavior essentially unknown among the reptiles. If it is really true that the R-complex and limbic systems live in an uneasy truce within our skulls and still partake of their ancient predilections, we might expect affectionate parental indulgence to encourage our mammalian natures, and the absence of physical affection to prod reptilian behavior. There is some evidence that this is the case. In laboratory experiments, Harry and Margaret Harlow found that monkeys raised in cages and physically isolated - even though they could see, hear and smell their simian fellows - developed a range of morose, withdrawn, self-destructive and otherwise abnormal characteristics. In humans the same is observed for children raised without physical affection - usually in institutions - where they are clearly in great pain.             The neuropsychologist James W. Prescott has performed a startling cross-cultural statistical analysis of 400 preindustrial societies and found that cultures that lavish physical affection on infants tend to be disinclined to violence. Even societies without notable fondling of infants develop nonviolent adults, provided sexual activity in adolescents is not repressed. Prescott believes that cultures with a predisposition for violence are composed of individuals who have been deprived - during at least one of two critical stages in life, infancy and adolescence - of the pleasures of the body. Where physical affection is encouraged, theft, organized religion and invidious displays of wealth are inconspicuous; where infants are physically punished, there tends to be slavery, frequent killing, torturing and mutilation of enemies, a devotion to the inferiority of women, and a belief in one or more supernatural beings who intervene in daily life.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük Joe,
    Még alacsony a látogatottságunk, pár száznál tartunk, de napról-napra gyarapszik:)

    Üdv. Bogyó

    VálaszTörlés